TRAUMA és ÁLDÁS

Az elmúlt 1 hónapban eddigi életem legtraumatikusabb élménye jött felszínre. Akik ismertek, tudjátok rólam, hogy milyen intenzíven ÉLEM a mindennapjaimat és napi szinten végzek belső munkát sokféle módszer alkalmazásával, női oldalam örömére, mindig azzal ami éppen úgy érzem, hogy a legjobban szolgálja a gyógyulásom, fejlődésem vagy éppen csak a "jóllétem", amely leginkább inspirál szeretetteljesen, örömtelien, boldogan és a teljesség állapotában létezni.

Mi is történt velem ebben az elmúlt hónapban? Csak egy folyamatomat osztanám most meg veletek, mert mindent leírni egy könyvnyi terjedelem talán elegendő lenne.

Ahogy említettem egy traumatikus élménysorozat érkezett meg hozzám, amit gyermekkoromban éltem át, és a tudatom, lelkem olyan mélységeibe rejtettem el, hogy a közel 20 éves önmunka "gyümölcseként", most tudtam ránézni, átélni, elkezdeni áttranszformálni. Eddig többször éreztem már hívást a megosztásra, és most jutottam el odáig, hogy a folyamatban megélt érzéseimet, hullámaimat ki is írjam magamból a szóbeli megosztások mellett; azzal a céllal, hogy még egy ilyen típusú sokk/trauma élmény is biztonságos térben és támogató terepeutával könnyedén rövid idő alatt áttranszformálható.

Miért is fontos ez? Annyi szenvedés/fájdalom programot cipeltünk eddig magunkban, a "nem érdemlem meg", "nem vagyok elég jó", "én nem kellek senkinek" "engem nem szeret senki"....ismerősek?
Ha sikerül megtalálni a gyökéreit ezeknek a programoknak, hitrendszereknek, mintáknak (ki hogy nevezi), akármennyi ideig is voltak velünk, határozták meg az életünket, annál fájdalommentesebben és rövidebb idő alatt is át lehet transzformálni.

Ezért szeretném megosztani Veletek, hogy nekem mi segített ebben. Ja és mindemellett éltem a "megszokott" intenzív mindennapjaimat.

Természetesen voltak nehéz pillanataim, óráim, a felismerések, az emlékek újra átélésekor, de mindamellett csodákat éltem meg a transzformációs folyamatban.  Ami számomra az egyik legnagyobb ajándék volt, hogy tudatossággal és áramlatban sikerült megélnem minden pillanatát. Az első alkalommal éreztem, hogy valamennyire beengedem a testembe viszont érzelmileg nem voltam képes beleengedni magam.

A következő alkalommal más típusú gyógyító módszerrel hirtelen elkezdtek cunamiként felszínre törni az emlékképek, érzések, fizikai érzetek, szagok, színek, az öröm, fájdalom, félelem érzései.
Az érzelmi hullámvasúton az öröm-extázis-szégyen-bűntudat-halálfélelem-elhagyatottság-magány-szeretet-bizalom-bizalomvesztés-támogatás-gondoskodás-undor-meg nem értettség-engem nem hallgatnak meg-gyenge vagyok-kicsi vagyok-engem nem véd meg senki-senkire nem számíthatok érzései fizikai érzésekkel társulva jelentek meg.

Voltak pillanataim, szerencsére tényleg csak pillanatok, amikor azt éreztem, hogy én ezt képtelen vagyok feldolgozni és ezzel a tudattal tovább élni. Folyamatos kérdésáradat zúdított el és amikor csitulni kezdett, kezdtek érkezni a válaszok, az okok-okozatok és tisztult a kép. Az intenzív folyamatomban és az egyéni feldolgozásában egyedül voltam, hisz a saját lelkünket-szellemünket-testünket csak saját magunk tudjuk meggyógyítani, viszont a csoport és a vezető támogató és együttérző energiáját végig éreztem.
És amikor egy "pokol"hullám feldolgozásra, megértésre, áttranszformálásra került, óriási addig lefojtott energia szabadult fel és olyan pillanatban voltam képes felállni és táncolni, amelyben korábban a fizikai testem nem volt partner. Egy óriási teret töltött be a táncom, 20-30-an voltak akikkel együtt gyógyult a testem, a lelkem a táncban, a zenében. Eggyé vàltam a mozdulataimmal, érzékeltem a hangok energiáját, én nem voltam sehol és mindenhol is egyszerre, az öröm, felszabadultság, béke, teljesség hatotta át minden sejtemet és a lelkemet, és mindannyiunkét, mert a táncom, a zene nemcsak engem gyógyított, hanem mindannyiunkat.



Sokan kérdezitek, hogy miért járok ennyi helyre? Nem tanultam már eleget és nem tudom magam már meggyógyítani. De igen, csak én magam tudom önmagam meggyógyítani. Bizonyos  helyzetekben azonban - mint például ez is volt most nekem -nagyon fontos, hogy a saját poklaid mennyországba emelését milyen támogató együttérző térben teszed meg. És ezek a terapeuták egy rövid ideig voltak fizikailag velem egy térben, viszont folyamatosan érzem a támogatásukat, szeretetüket, együttérzésüket és az elmének a tudat, hogy biztonságban van az nagyon fontos főleg egy mély traumatikus transzformációs folyamatban. Ahogy az is, hogy kire bízod, kivel osztod meg legféltettebb élményeidet, érzéseidet.

Köszönöm Mindannyiótoknak, akik mellettem voltatok a nehéz és örömteli pillanatokban, hogy meghallgattatok és hittetek bennem, hogy végigcsinálom.