Táncra születtünk
Ritmussal, ritmusban jöttünk létre, születtünk meg. Édesanyánk szívdobbanása, az első rugásaink édesanyánk méhében. Az életünket ritmusban, érzelmekben kezdtük el.
Aztán hogy megtanultunk két lábbal állni a földön, megtanultuk azt is, hogy van jó es rossz irány. Szabályok. Hogy mikor beszéljünk és mit mondjunk illedelmesen. Hogyan álljunk a sorban, mikor milyen ruhát viseljünk. Hogyan tettessük, hogy jól vagyunk. És mindezen elvárások hatására elfelejtettünk hallgatni önmagunkra, a testünkre, a testünk jelzéseire.
És elfelejtettük, hogy minden belégzéssel belélegzek egy darabot belőled és kilélegzek egy darabot önmagamból.
Elfelejtettük, hogy ugyanabban a pulzálásban, szívdobbanásban létezünk, elfelejtettük hogyan érzekeljük egymás ritmusát, hisz a magunkét sem érzekeljük az okostelefonok és a virtuális világban elveszettségünkben.
Egy részünk azonban sohasem felejti a ritmust, a táncot, a kapcsolódást. Nyisd meg magad és halld meg Önmagad hívását, tedd be a kedvenc zenédet, csukd be a szemed, érezd a ritmust, engedd meg, hogy a tested elkezdjen mozdulni a ritmusra és az elméd kikapcsoljon. Éld át a pillanatot!
Ne engedd, hogy a sok szabály, elvárás, manipuláció visszatartson. Engedd meg az érzekeid felébredését és aktivizálódását!
Ha szeretnéd mindezt még intenzívebben megtapasztalni és kapcsolódni Önmagadhoz, sok szeretettel várlak péntek este, ahol a belső erődöz kapcsolódhatsz és megmerítkezhetsz Önnön erődben. Többre hivattál! Engedd meg magadnak a csodát és azt is, hogy mások is megtapasztalhassák nagyszerûségedet.
Szeretettel: Andi
